Ma reggel tíz órakor egy sajtótájékoztató keretében hivatalosan is elkezdődött az Esélyt a Mikulásnak fesztivál. Egy ilyen sajtótájékoztató nagy öröm a média képviselőinek, mert néhány perc passzív hallgatás és jegyzetelés, majd pár hol releváns hol pedig kevésbé erős kérdés és válasz sessiont követően lehet menni pogizni és kávézni, aztán huss! irány a következő esemény. (Jobb napokon egy médiaebéd is befigyel.)
Nem voltunk sokan ma reggel az Akkuban, egyáltalán nem volt tömve a terem. Viszont a nyomtatott média minden jelentősebb szereplője képviseltette magát, és minden elismerésem az övék: lehet, hogy csak "hivatalból", de érdeklődőek voltak - kifejezetten érdeklődők. Én nem jegyzeteltem e nemes eseményen, mert nekem nem a száraz tények közlése a feladatom - ezt meghagyom az újságíróknak. Persze fotókat és némi videóklipeket is készítettem, ennek megvágása és elrendezése még várat magára. Egy kedves videós kollégának köszönhetően azonban Jaksity György (az Abilitys szervezőgárdának csak a "Gyuri") beszédét az esélyt a Mikulásnak blog is megkapta.
A kötelező Q&A session után a tömeg - amely ekkorra mindenestül kb. 30-40 fősre duzzadt - az előtérbe igyekezett, ahol Géza és Gyuri még válaszoltak egypár kérdésre (mások villámgyorsan rágyúrtak a poggerekre (sajtos és töpis), és az unalmas szendvicsek helyett felszolgált vajas kalácsokra (ezt csekkoljad, apám.)). Egyesek almalével teli műanyag poharak mögött úgy tettek, mintha várnák a Mikulás kommandót, mások meg szimplán beleunatkoztak a pogácsástálba (amúgy azért vagyok rájuk berágva igazán, mert nekem nem hagytak, persze.). Nem elhallgatandó tény az is, hogy a fogyatékos Miku kommandó - élén az elektromos székkel felszerelt Erikával - azért késett, mert - ezt figyeld, ez erősen tipikus lesz... - nem jött alacsonypadlós troli. Ezt tedd zsebre, haversrác, ne a náthát.
Aztán csak begördült a szabadcsapat az udvarba, de ennek észrevételéhez is én kellek, a senki, aki doni kozák hangomon eldörrentettem magam, hogy Itt vannak a Mikuk! Nosza hát, a hivatalos fotósok alaposan megtörölték szalvétával kis kacsójukat (pogira gondolva sem nézhetsz a Nikon/Kanonomra öcsisajt!!!), beállították a blendeértéket, a videós kollégáknál lendültek a vállakra a kamerák, mert AKCIÓ VAN, BAZEG! Ebből lesz este a vágókép, apafely.
Az tuti, hogy az én fogyatékos barátaimnak kijutott Warhol tizenöt perces hírnévéből vagy három! Komolyba! Jöttek felfelé a rámpán, szedett-vedetten, belül meg már csattogtak a gépek, már forgott a film - ezek a drágák meg tökre meg voltak hökkenve, hogy ez most mi. Alig mertek bejönni. Aztán persze megérezték, hogy itt ők most középpontban lettek hirtelen (életükben talán először), és úgy sürögtek-forogtak az újságírók között, mintha egész életükben ezt csinálták volna. A két brigád megkapta a mai napra előrendelt penzumot, főleg belvárosi címekkel, aztán az egyik csapat a nyakába kapta az egész pereputtyot eltérklubbostul, Manemestül és Népszabóstul, és el is tűntek a Szalay utca felé.
